2010. augusztus 23., hétfő

KELKÁPOSZTÁS LEPÉNY

Egy kelkáposzta várakozott a hűtőben amelyből Ramsay mester vajban párolt köretét szándékoztam elkészíteni, de valahogy csak nem akaródzott hozzákezdenem. Végül Sajtkukac receptjét sütöttem meg egy kis átalakítással.

KELKÁPOSZTÁS LEPÉNY

1 közepes fej kelkáposzta
kolozsvári szalonna
1 fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
20 dkg liszt
2 dl tej
1,5 dl tejszín
3 tojás
olaj
vaj
majoranna
reszelt parmezán
só, bors

A kelkáposztát vékonyra felszeletelem és sós vízben 5 percig főzöm, leszűröm. Majorannával fűszerezem.A felkockázott szalonnát és hagymát egy kanál olajjal rózsaszínűre sütöm, legvégén hozzáteszem a fokhagymát. A lisztet összekeverem két egész tojással és a tejjel, hozzáteszem a hagymás szalonnát, sózom, borsozom és a felét kivajazott és morzsával meghintett tortaforma aljára simítom. A kelkáposztát ráteszem és jól lenyomkodom. A harmadik tojást a tejszínnel elkeverem, a káposztára öntöm és a maradék tésztával befedem. A tetejére reszelt parmezánt és vajdarabokat teszek.

185 fokon 45 percig ropogós-pirosra megsütöm, fokhagymás tejföllel, paradicsomsalátával tálalom.

2010. június 29., kedd

MARINÁLT KARFIOL


Sült kacsa mellé készítettem ezt a nagyon finom köretet.

MARINÁLT KARFIOL

1 fej karfiol
2 kis fej zsenge hagyma
1 piros kápia paprika
1 kis piros chili
1 leheletnyi fokhagyma
1 nagy csomó petrezselyem
só,bors
borececet, méz
olívaolaj

A karfiolt rózsáira szedve 5 perc alatt megfőzöm. Még forrón egy evőkanál borecetet teszek a főzővízbe és így hagyom kihűlni. A paprikát megsütöm, meghámozom, egészen apróra vágom. Hozzáteszem a felkarikázott hagymát, összetört fokhagymát, vágott petrezselymet és óvatosan a leszűrt karfiolt. Jó sok borsot tekerek rá. Ecetes-mézes-olívaolajas öntettel meglocsolom, pár órára behűtöm.

2010. június 28., hétfő

SÜLT ZELLER

Kecskepörkölt után következzék valami könnyebb...

SÜLT ZELLER

1 szép zsenge angol zeller
zsemlemorzsa
liszt
tojás
reszelt parmezán
só,bors

A zellerszárakat ujjnyi darabokra vágom és sós vízben 3 percig blansírozom. Azonnal leszűröm és hideg vízzel leöblítem. A morzsát összekeverem a reszelt parmezánnal és a frissen őrölt borssal, a zellerdarabokat a szokásos módon, liszt- tojás- morzsa keverékébe forgatom és forró olajban ropogós-pirosra megsütöm.

Chilis-fokhagymás-tejfölös mártogatóval, friss zöldsalátával kínálom.

2010. június 14., hétfő

KECSKEPÖRKÖLT


BÄCHER IVÁN

Kecskepörkölt

A kecskepörkölthöz kecske kell.

Elég lenne hozzá kecskehús is, két-három kiló, de hol kapni kecskehúst? Sehol.

A kecskepörkölthöz kecske kell tehát.

Lehetőleg kettő-három.

Azért kell ennyi, mert egyrészt a kecske társas lény, rosszul érzi magát magában, depresszióba süllyed szegény, és akkor már nem lesz igazi a húsa sem.

A kecske életét továbbá, sajátos életmódjából, pontosabban táplálkozási szokásaiból kifolyólag számos veszély fenyegeti, a kecske könnyen döglik, magyarán. Mindig rá kell hagyni egy párat.

De ha már van kecskénk, kettő-három, akkor már nincs sok gondunk a kecskepörkölttel. Akkor már nincs gond szinte semmivel.

Akkor már - pár röpke hónap, és lehet zsír után nézni a pörkölt alá.

Ehhez falun próbálkoztak páran disznót tartani, ez azonban ritkán járt eredménnyel. A malac nem bírja jól a kecskét. A kecske ugyanis mindent fölzabál előle. Könnyeden beugrik az ólba, addig is, amíg az óldeszkákat szépen, szisztematikusan nem rágcsálta el, aztán már csak besétál, általában be is költözik.

A kecske igen parktikus állat. Egyáltalán nem kell neki enni adni. Mindent megeszik ugyanis. Nem csupán tápot, takarmányt, tengerit, darát, szalmát, szénát. friss füvet, a kertben tenyésző mindenféle giz-gazt, dudvát, bokrot, fiatal fát és öreget, palántát, veteményt, gyümölcsöt természetesen, de szívesen fogyasztja a fakérget, a gyújtóst, a staflit, a lécet, mindenféle faanyagot, a papírt, a nejlont, a gumit, a téglaport, a meszet, a szenet, s nem veti meg az aprójószágot sem, kismacskát, zsenge baromfit, mert a kecske szórakozott állat, s gyakran elfelejti, hogy ő nem ragadozó.

Egyszóval zsírért el kell menni a boltba.

Mehetnénk kocsival is akár, ha van kocsink és ha van, akkor beférnénk abba. De aligha férünk. A kecske ugyanis nem csupán mindent fölfal, de mindenre föl is hág. Ami csak fönn van, ő arra fölugrik, azon mászkál, ugrál, toporog, dobog, mindaddig, míg csak az illető valami be nem horpad teljesen, össze nem lapul, föl nem dől, le nem törik, be nem omlik, ki nem zúg.

Az autó és a kecske egy portán nemigen fér meg együtt.

Minután megvan a zsiradék, már csak hagyma kell.

Konyhakerti hagymáról nemigen lehet szó - még jól emlékszünk azokra a lidérces napokra, amikor mindhárom kecskénk pofájából dőlt a penetráns hagymaszag.

Miután megvettük a hagymát is a boltban, és azt fölhasználásig betettük a vaskazettába, amit aztán jól elástunk, kezdhetünk gondolkodni a garnírungon.

A kecskepörkölt krumpliért kiált.

Mi is. Krumpli ugyanis nemhogy nálunk, de a szomszédságban sem igen lelhető fel. Kecskéink a levelekről a krumplibogarakat mazsolázták le elébb. De sok időnk nem volt örülni - pár nap, és poros, gödrös, föltúrt pusztaság lett minden krumpliföld. Talán még tárcsázni sem kell tavasszal.

Elküldjük hát az új asszonyunkat a boltba krumpliért.

A régit, a lumbágós szegényt, csak azért nem küldhetjük, mert az elment magától, még március végén, amikor palántázta a salátát, és csak másfél órai szorgoskodás után vette észre, hogy egy kecske mindvégig követte őt...

Ebből következik, hogy salátát is venni kell majd, sót is, hiába volt egy zsákkal, vén a kecske mind, már születésekor.

De ha már eddig eljutottunk, akkor már az atyaúristen sem veheti el tőlünk a mi jó, kis, megszolgált kecskepörköltünket.

Megfenjük a kést, felhajtjuk a kisüstit és sóhajtunk nagyot:

- Hja, szegények vagyunk, gyerekek, de jól élünk!

(A kecskepörkölt egyébként valóban a szegény emberek étele. Egy tányért ki lehet hozni már húsz-harmincezer forintból.)

Akkor aztán nekifoghatunk az egyetlen megmaradt kecskénket levágni. (A másik ugyanis egy százas szöget kapott be, a harmadik pedig patkánymérget nassolt két dobozzal, el is szaporodott a patkány, el is szaporodott volna, ha a harmadik, megmaradt kecskénk, valamennyit föl nem falta volna.)

Ennek a jó, szívós, inas és sovány állatnak - a kecske ugyanis, bármennyit eszik, csupa csont és bőr marad -, ennek a rosszul kezelt múmiára emlékeztető jószágnak tehát fájó szívvel elvágjuk a torkát, felhúzzuk a rénfára, vagy arra, ami abból megmaradt, megnyúzzuk a megboldogultat, kibelezzük, és aztán kezdhetjük róla lemosni a szőrt.

Ezzel egy nap alatt végezni bajos.

A kecskét ugyanis belül is szőr borítja.

A kecskepörköltre vágyó legjobban teszi, ha megszokja, de még jobban, ha egyenesen megszereti a kecskeszőrt.

Akkor aztán minden akadály elhárul a kecskepörkölt élvezete elől.

A kecskepörkölt elkészítése innen már roppant egyszerű: meg kell csinálni a kecskehúst pörköltnek.

Csak a fűszerezésére ajánlatos ügyelni: a kecskepörköltbe bele kell tenni, szuszakolni, zúdítani mindent, ami a kezünk ügyébe kerül, nemcsak kilónyi hagymát, öt fejnyi fokhagymát, két liternyi vörösbort, nem csupán nyakló nélkül sót, borsot, paprikát, de kell adjunk neki maroknyi majorannát, koszorúnyi babért, kis bokor lestyánt, csokréta tárkonyt, bazsalikomot, rozmaringot, kakukkfüvet, koriandert, citromborsot, csillagánizst, fehér ürömöt és feketét, illatos kutyafüvet, büdös kerti borókát, morzsolt légyfogót, zsályát, vasfüvet, turbolyát.

Így talán egy kicsit elvehetünk a kecskehús ízéből.

Ízre ugyanis a kecskehús valami rémes.

2010. április 18., vasárnap

ÚJHAGYMÁS KARALÁBÉLEVES


ÚJHAGYMÁS KARALÁBÉLEVES
(másnaposság ellen...)

Hogy miért főztem ilyen levest, fedje jótékony homály...:-)

ÚJHAGYMÁS KARALÁBÉLEVES

2 zsenge karalábé
1 csomag újhagyma
1 kévéskanál vaj
kevés olívaolaj
kapor
petrezselyem
húsleves
só,bors
kis cukor

1 tojás
1 kávéskanál vaj
liszt, amennyit felvesz
só

tejföl

Az újhagymát és a kockákra vágott karalábét egyszerre teszem rá a vajas olívaolajra. Kicsit megfuttatom, húslevessel felöntöm, éppenhogycsak puhára megfőzöm. Sózom, borsozom, kis cukorral, kaporral megbolondítom, petrezselyemmel megszórom.
Apró vajasgaluskákat szaggatok bele.

Tejföllel tálalom.

2010. április 3., szombat

KÁPOSZTÁS- KRUMPLIS LECSÓ


A padlizsán mellet a lecsó az egyik kedvenc ételem. Napmátkánál láttam még régebben ezt a receptet, illetve káposztás lecsót készítettem máskor is. Most összeházasítottam a kettőt.

KÁPOSZTÁS-KRUMPLIS LECSÓ

3/4 kilónyi zöldpaprika
4 nagy hámozott paradicsom
2 jókora fej hagyma
3 közepes krumpli
1/2 kg savanyú káposzta
1 kis piros chili
pirospaprika
húsos szalonna
só, bors
kevés cukor

Úgy kezdem hogy a szalonnát és a hagymát megpirítom, a tűzről levéve belekeverem a pirospaprikát, erre jön a krumpli és a (szigorúan!) kockára vágott zöldpaprika. Ha már egy kicsit sült együtt, hozzáteszem a kimosott és megvágott káposztát és a paradicsomot. Só, bors, kevés cukor meg egy kis csípős kerül még hozzá. ( Jó csípősre sikeredett...)
Együtt készre sütöm, tejfölt adok mellé.

Vastag aljú serpenyőben vagy pláne vaslábasban érdemes készíteni, teflonban nem az igazi.
Köretként is nagyon finom, főleg sült kacsa mellé illik.

MAROKKÓI TÖLTÖTT PADLIZSÁN


MAROKKÓI TÖLTÖTT PADLIZSÁN

2 közepes padlizsán
30 dkg darált bárányhús
2 nagy paradicsom
2 fej hagyma
4 gerezd fokhagyma
1 kk. Ras el Hanout
kakukkfű
olivaolaj
só,bors

A padlizsánokat félbevágom, a húsát bekockázom vigyázva hogy ne sértsem meg a héját és besózom. Állni hagyom úgy egy órát, kicsit kinyomkodom majd vágott felével lefelé beolajozott fólián forró sütőben megsütöm. Ameddig sül a padlizsán addig a felaprított hagymát olívaolajon megpárolom, hozzáteszem a tört fokhagymát és a húst, fűszereket és erős tűzön átforgatom. Hozzáadom a felkockázott paradicsomot és addig sütöm ameddig a leve el nem párolog és kicsit sercegni nem kezd. A megsült padlizsánok belsejét kikaparom és ezt is a húshoz teszem, a tölteléket a padlizsánhéjakba visszakanalazom és 10 percre betolom a forró sütőbe.

Chilis-fokhagymás paradicsommártással tálalom.