SZAKÁCSKÖNYVEIM

Napmátkától kaptam a kérdést,és pirulva ismerem be hogy bizony már jó pár hete kíváncsiskodott nálam. A folyamatos lelkiismeret furdalás eredményeképpen azonban nekiláttam és készítettem végre egy fotót a könyvespolcomról.
Említettem volt hogy a főzés egészen kis korom óta előkelő helyet foglal el az életemben,így van ez a szakácskönyvek gyűjtésével is. Bár a könyvtáramat pár éve a történelem viharai némiképp megtépázták, de azért még így is jócskán maradt miről mesélni...
A főzésben különböző korszakaim vannak, egy időben folyton kínait főztem,később indiait, de volt thai és halas korszakom is. Nyilvánvaló hogy ilyenkor a kapcsolódó irodalmat mélyrehatóan tanulmányozom, sőt az alapanyagok beszerzésére is nagy gondot szoktam fordítani. ( Nem fordulhat elő például az a szörnyűség hogy halszósz helyett halászlé kockát tennék az ételbe, mint ahogy azt egy egyébként közismert és elismert főző hölgy ajánlotta egy általa fordított thai szakácskönyvben.) Magyaros ételeket is sokat főzök, " Ábrahám Gézáné: Vasi-zalai parasztételek" című könyve például nagy kedvencem, sok apró trükköt lehet belőle tanulni az egyszerű ételek elkészítéséről. Volt hogy Rómából cipeltem hazáig egy tésztás könyvet,mire hazaértem vele,itthon is megjelent magyarul.
Polcomon természetesen ott sorakoznak a nagy klasszikusok( Jamie Oliver, Nigella Lawson) összes művei, sőt most a születésnapomra megkaptam Gordon Ramsay könyvét, amit már az utolsó betűig áttanulmányoztam és a karácsonyi menüt is az ő nyomdokain tervezem. Sokat tanultam Ron Kalenuik kanadai szakács könyveiből is, de Lajos Mari és Hemző Károly munkássága (ki ne ismerné!) is hagyott bennem nyomokat. Megemlíteném a Nova szakácskönyvek sorozatot is, amelyből például a különböző alapanyagok mibenlétéről és feldolgozásáról lehet használható infókat gyűjteni, izgalmas receptek mellett. Végül,de nem utolsósorban Cserna-Szabó András-Darida Benedek:" Jaj a legyőzötteknek, avagy süssünk főzzünk másnaposan " című könyvét ajánlom a kevésbé ijedősek figyelmébe, személy szerint könnyesre nevettem magam e receptekkel tarkított szarkasztikus kultúrhistória olvasása közben.
A stafétát pedig Dolcevita kapja...